Ki dönti el, hogy mennyibe kerül a kőolaj?

Az olajár emelkedésével összefüggően gyakran halljuk az OPEC, azaz a 12 tagállamot tömörítő Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének nevét.

Donald Trump nemrégiben azzal vádolta a tömörülést, hogy az olajárak mesterségesen magasan tartásával egyenesen lemészárolja a világot. Valóban ekkora hatalom lenne az OPEC kezében, vagy boszorkányüldözés folyik az energiahordozó exporttal foglalkozó szervezet ellen?

Mivel foglalkozik az OPEC?

Egyik lényeges feladata, hogy saját termelési szintjét kezelje. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy növeli a termelést, ha az olajár növekszik, illetve visszavágja azt, ha csökken. A túlkínálatra ugyanis árcsökkenéssel, a hiányra pedig drágulással reagál a piac. Így közvetlenül nem az OPEC határozza meg az olaj árát, intézkedéseivel azonba ráhatással van arra. (Markánsan utoljára októberben korrigálták a piacot, amikor a kőolajár éles lejtmenetbe kezdett.)

Az OPEC a világ olajtermelésének 40 százaléka felett rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a globális kőolajtermelésnek még a fele sincs a csoport kezében. Ennek ellenére, mint a fentiekben láttuk, elég nagy ahhoz, hogy hatással legyen az energiahordozó árpolitikájára. Lényeges megemlíteni további két, olajtermelésben és exportban kiemelten fontos piaci szereplőt is: Oroszországot és az Egyesült Államokat. Noha a két nemzet nem tagja az OPEC csoportnak, piaci jelenlétük mégis meghatározó.

Oroszország és az Egyesült Államok befolyása

Oroszország gazdaságpolitikai érdeke azt diktálja, hogy támogassa az OPEC azirányú erőfeszítéseit, hogy az olajár felfelé mozduljon el. A társaság 2016-ban hozott határozatának – a termelési korrekció megvalósulása – célkitűzése a termelés napi 1,2 millió hordóval történő csökkentése. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a többi, nem OPEC ország is kötelezettséget vállaljon a termelés visszavetésére.

Oroszország kezében mindez politikai fegyverré válhat.

Irán jelenleg nukleáris programja miatt küzd az amerikai szankcióval, melynek értelmében nem jelenhet meg iráni olaj a nemzetközi piacokon. Noha Kína, India és Japán ideiglenesen feloldotta az USA korlátozásait, azaz mentességet adott az iráni olajnak, a büntetés önmagában az olaj árának emelkedésével járt.

Az Egyesült Államok több szempontból is érdekes résztvevője az olajhatalmi globális játszmának.

Stratégiai üzletág lévén az olajtermelő, olajexportáló vállalatok általában közel állnak a nemzeti kormányokhoz. Nem így az Egyesült Államokban, ahol az olaj a magánipar kezében van. Az amerikai olajtermelők nem is működhetnek együtt az OPEC tömörüléssel, hiszen az trösztellenes törvényekbe, versenyjogi szabályozásokba ütközne. Mindebből az is következik, hogy az amerikai olajpolitika sokkal átláthatatlanabb, kiszámíthatatlanabb, mint a többi országé.

Az elmúlt évtizedben azonban valami mozdulni látszik az amerikai olajpiac színfalai mögött. Úgy tűnik, egy viszonylag új típusú energiahordozó fenekestül fordítja fel az USA olajpiacát. Ez az energiahordozó pedig a palaolaj.

Régóta köztudott tény, hogy az Egyesült Államok – mint a világ leginkább olajéhesebb nemzete – ellátási gondokkal küszködik. Magyarán: nincs az a kitermelt olaj a Földön, ami elég lenne a kiszolgálásukhoz. Mindezt csak tetézi, hogy az olajmezők előbb-utóbb elapadnak, így a fekete arany nem áll a világ végezetéig korlátlanul az emberiség rendelkezésére.

A palaolaj ugyanakkor nem igényel akkora beruházást, mint hagyományos társa, a befektetők pedig hamarabb jutnak a pénzükhöz. Az egyelőre rejtély, hogy a palaolaj minden tekintetben képes lesz-e kiszolgálni az USA piacát, mindenesetre érdemes lesz követni a közeljövő eseményeit.

[cta id=”489″ vid=”0″]

Facebook Hozzászólás

You May Also Like

About the Author: Muladi Péter

Vélemény, hozzászólás?